indulat, a mely nem kiméli se ateslet, se a lelket, hogy az embert, tellyeségel, a tisztátalan szeretetnek rabjdvá teszi, eleinte hizelkedik neki, hogy az után jobban el veszthese. a midön a szivét meg nyerte. el fogyaszttya a joszágot., a szemérmeteségel együt a rosz indulatokot tsak nem dühöségre indittya. ajó lélek üsméretet el ronttya:, a penitentzia tartatlanságnak Anya., veszedelme, és el rontoja az élet leg szeb részinek. az az, az ifiuságnak

Félre teszem akárt a melyet avétek teszen. a testben. a betsületben. és ajoszágokban, hanem tsak arol szolok hogy mitsoda keserves dolgokot okoz a lélekben, a melyböl ötöt vagy hatot teszek fel

Elöször az Isteni félelmet el törli alelkekben ugy a jó hajlandoságokot is, ennek ne keresük más bizonyságát. hanem tsak a minden napi probát. elég jól neveltetet ifiakot látunk olyanokot., a kik eleinte jó erköltsüek, a vétektöl irtoznak, a jóra hajlandók. és az Isteni félelem mint ha vélek születet volna, akik meg is maradnak ebben az állapotban mind addig még a tisztátalan vétekben nem esnek, de mihent ez a rosz indulat meg gyözi sziveket, minden jót elront bennek, a rosz gondolatok által szivárkozik beléjek, a rosz gondolatok a tisztátalan tselekedeteknek kivánságit fel gerjesztik, a kivánságok a szemérmetlen tselekedetekre viszik, ezeknek a vétkeknek gyakorlása, és szaporitása. el törlik ajó hajlandoságokot, ugy anyira, hogy az után. adolgok mint más képen tettzenek nékik mint annak elötte, avétket már nem tarttyák oly nagy rosznak., ahoz hozája szoknak, és olyan a ki annak elötte irtozot egy halálos vétektöl, a midön eröt veszen rajta. eza fajtalan indulat, az utan semminek tarttya, százanként. és ezerenként tselekedni.

(IV. Az Ifjak Kalauza: 169)


Előző oldal | Következő oldal